Fekete-Győr András és az abszolút nagyképűség
(régiesen: abszolút beképzeltség, pesti zsargonban az abszolút nagy arc)
Mottó: "Nincs borzalmasabb mint az aktív balgaság." (Goethe)
Vicc: Mi az abszolút nagyképűség (pestiesen: nagy arc)?
Hát az amikor megállsz a póznafánál pisilni és végül a
póznát akarod eltenni.
Nos Fekete-Győr András bejelentkezett magyar miniszterelnök-jelöltnek.
Fekete-Győr András! Úristen! Az ő veleszületett bölcsességével, szerzett tapasztalatával, legendás megfontoltságával, munka- és hazaszeretetével!
Mi az abszolút nagy arc (nagyképűség, beképzeltség)?
Felejtsük el a viccet. A kérdésre van sokkal frappánsabb (aktuális) válasz.
Me-too-vicc
- Hallottad, hogy a DK-s Géczy Zsolt pert akar indítani szexuális zaklatás ügyben?
- Hát ha én lennék Gréczy Zsolt és szexuálisan zaklatnának hát csak örvendenék, semmiképpen nem perelnék. No de ki zaklatta szexuálisan Gréczy Zsoltot?
- Nem tudom, biztosan a Vadai Ágnes.
- Ja, akkor én is pert indítanék.
Fekete-Győr András
avagy
A lusta kisegér története az
elefántcsordával
Mottó:
Politikus, kinek " a bőr vastagabb az arcán,
mint egy oláh hegyipásztor
bocskorának talpán"
Hol volt (hol ne
lett volna), volt egy erdő és benne egy kisegér.
Hát az a kisegér
nem egy általános kisegér volt, már kiskorában igen jó beszélőkével (illetve
cincogókával) rendelkezett. Fiatalkorában szerencsés környezete folytán
kitűnően megtanult más egerek nyelvén is cincogni, de ez a képesség agyának
majdnem teljes térfogatát elfoglalta, úgy hogy más ismeretek (pld. megfelelő
értékítélet és erkölcsi megfontolások működésének képessége) befogadására már nem
maradt hely. Ez utóbbiak elsajátítása persze jóval több erőfeszítéssel, úgyis
mondhatnánk munkával járt volna. De hát a mi kisegerünk kimondottan lusta volt.
Ami a munkát
illeti, nos ahhoz sem az átlagos kisegerek módján viszonyult. Míg társai
keményen gürcöltek a mindennapi betevőért, mindenért meg kellett dolgozniuk,
neki ezt nem kellett tennie. Történt ugyanis, hogy egyszer kiment társaival az
utcára a „dzsungeltörvények ellen” jóhangzású szlogennel tüntetni. Fogalma sem
volt, hogy miről van szó, de a szlogen jól hangzott és főleg jó buli volt, mert
élvezte, hogy egy megafonba sokáig, hangosan, összefüggés nélkül beszélhetett bármiről,
anélkül, hogy leállították volna. Ekkor felfigyelt rá a Nagy Macska, akinek
érdeke volt a zűrzavarkeltés az egértársadalomban, mivel már korábban
elhatározta, hogy azt a maga elképzelése szerint a maga hasznára alakítja és
ehhez minden anyagi eszközzel és már előbb módszeresen kiépített hálózattal
rendelkezett. Jó pénzt ígértek kisegerünknek és azt a továbbiakban meg is
kapta, mindezért cserébe mindössze néha utcai hőbörgéseket kellett szerveznie,
mindegy mi ellen, csak az egértársadalmat valamilyenképpen gyengítse. Erkölcsi
aggályai egyáltalán nem voltak, egyszer például azt követelte, hogy ha a honi
egerek nem fogadnak be fajidegen, kimondottan a helyi egértársadalom
szétbomlasztására érkező távoli egereket (a pesszimistábbak az ellenőrizetlen
befogadás eredményeképpen már az őshonos egértársadalom közeli pusztulását
vizionálták), akkor azért őket javaik elvonásával büntessék meg. Máskor néhány
értelmileg és erkölcsileg hasonló szinten levő társával a szomszédos erdőkbe
mentek korteskedni, ahol egyértelműen egértársaik ellen, azok ellenfelei
mellett szónokoltak.
A kezdeti
legnagyobb sikert akkor érte el amikor az erdei maratonfutás kivitelezését
sikerült társaival megakadályozni. A szervezőknek visszakozniuk kellett és a
hatás saját magát is meglepte. Az önértékelésben addig is magasan szárnyaló
kisegérrel azután nem lehetett bírni. Mindent megengedett magának mivel saját
magát mindenki fölé helyezte. Voltak követői, mert sok olyan embert sikerült
megtéveszteni akinek vélt vagy tényleges személyes frusztrációja miatt mindegy
volt, hogy ki oldalán tüntet, csak az a rendszer ellen legyen.
Aztán az történt,
hogy egy elefántcsorda akart áthaladni az erdőn és kisegerünk rögtön
jelentkezett vezetőnek. Mivel voltak hangos követői, az alkalmatlanságára
vonatkozó aggályokat hamar lesöpörték, így nem akadályozták meg, hogy lusta
kisegerünk a menet élére álljon.
Elindult hát az
elefántcsorda az erdőn át hatalmas oszlopba sorakozva, elől a kisegér az
aljnövényzet takarásában szinte láthatatlanul, nem nagy zajt okozva, utána
pedig az elefántok hatalmas dübörgéssel, csattogással.
Kis idő után a
kisegér hátranézett, kihúzta magát és elégetten nyugtázta:
- Jól
csörtetünk!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az örök baloldal
avagy
Ígéret és barátság
Mottó:
„A legtehetségtelenebb politikus is legalább ígérgetésben tehetséges” (tapasztalat)
„
A farkas bundáját sokszor cseréli, de szokásait soha.” (közmondás)
Gyermekkorukban, még az átkos rendszerben, Kohn és Grün igazi
jó barátok voltak. Mindketten a város félfalusias, lepukkant lakótelepén éltek,
nem túl irigylésre méltó körülmények között. Igen ellentétes egyéniségek
voltak. Míg Kohn egy élhetetlen teremtés volt, Grün már kiskorában feltűnően
élelmesnek bizonyult.
Barátjával ellentétben Grün jóidőben felismerte ha valami
hasznára válhatott. Például, míg Kohnt még arról sem lehetett meggyőzni, hogy
belépjen a KISZ-be, Grün azt a lehető legkorábban megtette. KISZ-aktivistaként
először a helyi szervezet titkára majd városi KISZ-titkár lett. Belépett a
kommunista pártba, funkciókat kapott és végül tanácselnök lett.
Kohn ugyanolyan élhetetlen maradt felnőtt korára is, nem is
vitte sokra. Családot alapított, de a nyomorúságos lakótelepi komfort nélküli
társasházi lakásnál feljebb nem jutott. A család szaporodott, a jövedelem nem
lett sokkal nagyobb, így hát számos lakótársához hasonlóan a társasház
osztatlan tulajdonú udvarából elkerített egy kis részt, ahol a család
élelmezésének megkönnyítése érdekében háziállatokat nevelt. De nemcsak a lakás
lett egyre szűkebb a gyarapodó családnak, a szűkös hely miatt a háziállatok is
folyton marakodtak. Már a tyúk is nagyobb helyet akart, nem beszélve a libáról
és a kecskéről.
Amikor Kohn megtudta, hogy gyermekkori barátja, Grün milyen
tehetős pozícióba került, elhatározta, hogy segítségét fogja kérni, annál is
inkább, mivel olvasta, hogy barátja már beiktatásakor megígérte, hogy a
lakótelepek szociális és lakhatási problémáit a lehető legrövidebb időn belül
megoldja.
Elment hát Grünhöz és elpanaszolta neki a nyomorúságos
helyzetet, hogy a családnak már igen szűkös a lakás, ráadásul az állatok is
civakodnak, a tyúk kint az udvarban már tojni sem tud nyugodtan.
Grün átgondolta a helyzetet, az ő lehetőségei is végesek
voltak, ráadásul az éppen rendelkezésre álló egyetlen nagyobb lakást nem sokkal
előtte ígérte oda a megyei pártfőtitkár egyik rokonának. Ezért úgy döntött,
hogy inkább jótanáccsal segíti gyermekkori barátját.
- Tudod mit? Vidd be a tyúkot a lakásba.
Kohn megfogadta barátja tanácsát és bevitte a tyúkot a
lakásba. De a helyzet nem lett jobb. A kecske vérszemet kapott és a libát
kezdte szarvával döfködni, úgyhogy már a liba testi épsége is komoly veszélybe
került.
Kohn elment hát újra a barátjához és elmondta, hogy milyen
veszélyek fenyegetik a libát, félő volt, hogy elveszíti.
Grün gondolkozott egy keveset, majd azt ajánlotta Kohnnak,
hogy vigye be a libát is a lakásba.
Kohn megtette, de csak nem lett jobb. Sőt sokkal rosszabb
lett, a lakásban is egyre kisebb lett a hely és ráadásul a kecske nem igen bírt
már magával, folyton ki akart törni. Elment hát újra Grünhöz és lefestette neki
a nyomorúságos helyzetet.
Grün gondolkodott valamennyit majd azt mondta:
- Tudod mit? Vidd be a kecskét is a lakásba.
Kohn hazament és bevitte a kecskét is a lakásba.A helyzet
nem javult, sőt egyre nyomorúságosabb lett, de Kohn restellt már visszamenni
Grünhöz további segítségért, ezért a családjával megpróbált hozzászokni a
nyomorúsághoz.
Egy idő után azonban a három háziállat már elviselhetetlen
lett a lakásban, ezért Kohn csak kénytelen volt elmenni újra a tanácsházára
Grünhöz. Grün meghallgatta, látszólag töprengett egy kicsit, majd azt mondta:
- Tudod mit? Tedd ki a tyúkot az udvarba.
Kohn hazament, kitette a tyúkot és valóban valamelyest jobb
lett benn, de nem sokkal. Ezért amikor véletlenül összefutott a városban
Grünnel elmondta neki, hogy hát nem sokkal lett jobb a helyzet.
- Tudod mit? Tedd ki a libát is – tanácsolta Grün.
Kohn kitette a libát is és a korábbihoz képest tényleg
valamivel tágasabb lett bent, de továbbra is voltak problémák.
Amikor újból találkoztak Kohn elmondta Grünnek, hogy sajnos
még mindig szűk a hely, a kecske nagyon garázdálkodik a lakásban és a bűz is
egyre elviselhetetlenebb.
- Tudod mit? – mondta Grün, tedd ki a kecskét is az udvarba,
hidd el sokkal jobb lesz.
Kohn intézkedett és amikor újból találkoztak, Grün
kérdésére, hogy mi a helyzet, Kohn felszabadultan válaszolta:
- Hát most már egészen jó.
- Na látod, én megmondtam – veregette meg kedélyesen régi
barátja vállát Grün.
Közben az élet nem állt meg, jött a rendszerváltás.
Mondanunk se kell, Grün az új körülmények között is feltalálta magát. Rögtön
beállt az utódpártba és mivel jó időben volt jó helyen, a régi-új párttársakkal
együttműködve a privatizációk során igen jelentős vagyonra tett szert. Habár
egyre távolabbról szemlélte a kisemberek problémáit, baloldali érzülete nem
csökkent, ahogyan beszédeiben sokszor kifejtette, és elszántsága, hogy a
bérből-fizetésből élők érdekeit képviselje csak erősödött.
Grünt egy-két kihagyott illetve elbukott választás után
végül megválasztották polgármesternek. A választási kampányban – amely ugye nem
kimondottan a konkrét lehetőségek reális felmérésének az ideje – a város minden
problémájára megoldást kínált. Megígérte a lakhatási és általában a szociális
problémák azonnali orvoslását, elsősorban a rászorultak megélhetési gondjainak
megoldását, az egészségügy és egyebek rendbetételét stb.
Kohn élete nem sokat változott. Továbbra is szűk és
nyomorúságos volt a lakás ahol lakott és ugyanúgy rá volt utalva a
háziállattartásra mind azelőtt. A kampánypropagandából értesült gyermekkori
barátja ígéreteiről és nagyon drukkolt neki.
Miután Grünt hivatalában beiktatták, Kohn elment újból régi,
most már polgármester barátjához, hiszen Grün a kampányban megígérte, hogy
segít az olyanokon mint ő. Előadta a panaszát és gyermekkori barátja segítségét
kérte. (A folytatáshoz kérem ugorjon
vissza majdnem a történet elejére.)
------------------------------------------------------------------------
Mottó:
Politikus, "kinek szavai úgy folynak,
mint mikor a tyúkok kakas nélkül tojnak"
Gyurcsány és a kecske
Egy magyar származású amerikai dollármilliárdos csapatépítés céljából egy óceáni hajókirándulást finanszíroz a magyar ellenzéki pártok (aktuális) vezetőinek.
Már több napja hajókáznak, az ellátás kitűnő és a csapat már kezd összerázódni, amikor az óceán kellős közepén a hajó zátonyra fut és elsüllyed. Az MSzP-s pártfőnököt, a jobbikos pártfőnököt és Gyurcsány Ferencet az áramlat egy lakatlan sziget partjára sodorja.
Amikor ők hárman felocsúdnak és körbenéznek nagyon megörülnek egymásnak és egyáltalán annak, hogy épségben életben vannak. Éppen azon tűnődnek, hogy miből fognak megélni, amikor egy telttőgyű kecske vetődik arra a sziget belsejének irányából. Nagyon megőrülnek, rögtön megfejik a kecskét és megkötik, hogy el ne kóboroljon. A tejet igazságosan elosztják és valamennyien (majdnem) jóllaknak vele.
Hosszas tanácskozás után elhatározzák, hogy minden nap elviszi valamelyikük a kecskét legelni és este hazahajtja, amíg társai a parton kémlelik egy esetleges mentőhajó felbukkanását.
Első nap a jobbikos viszi legelni a kecskét, este hazahajtja, a tejet megisszák és mindenki elégedett.
Másnap az MSzP-s legelteti a kecskét, este a kecske bőven ad tejet mindegyikük megelégedésére.
Harmadnap Gyurcsány viszi legelni a kecskét, valamennyi időt legelteti is, de amint elég távolra jut a parttól a kecskét leöli, tűzet rak és nyárson gyönyörűen megsüti. A nap folyamán elfogyaszt a sült húsból amennyit bír, a maradékot egy hűvös sziklaaljban elrejti és elégedetten hazafelé indul.
A parton már éhesen várják a társai és amikor Gyurcsány jókedvűen fütyörészve megérkezik döbbenten kérdezik:
- Feri, hol a kecske?
- Milyen kecske?
- Reggel nem hajtottad el a kecskét?
- De igen.
- Hol a kecske?
- Milyen kecske?
- Nem legeltetni vitted és nem kellett volna hazahajtanod este a kecskét?
- De igen.
- Hol a kecske?
- Milyen kecske?
Ekkor már könyörgőre fogják.
- Feri nézd, nem úgy volt, hogy hajótörést szenvedtünk és hármunkat erre a partra sodort az áramlat?
- De igen.
- Nem találtunk itt egy kecskét?
- De igen.
- Nem határoztuk el, hogy hárman felváltva legeltetjük és este a tejét elosztjuk?
- De igen.
- Első nap nem a jobbikos társunk vitte a kecskét legelni, este nem hajtotta haza és nem osztoztunk a kecske tején?
- De igen.
- Másnap nem ugyanazt tette az MSzP-s társunk?
- De igen.
- Ma reggel nem te hajtottad el a kecskét legelni?
- De igen.
- Nem kellett volna a kecskét legeltetned?
- De igen.
- Nem kellett volna este hazahajtanod, hogy megfejjük és osztozzunk a tejen?
- De igen.
- Feri, hol a kecske?
- Milyen kecske?
